|
hivatalos honlapja |
Fogócska Sportegyesület
Elnök: Mentes Éva
Székhely 2030 Érd, Dévényi u. 29/a
Adószám: 18075388-1-13
Telefon: 06-23-377-398
E-mail: mentes_eva@downalapitvany.hu
Számlavezető bank: Érd és Vidéke Takarékszövetkezet
Számlaszám: 64800035-13031778
MEGHÍVÓ
A Fogócska Sportegyesület éves közgyűlésére.
A közgyűlés helye: . Bolyai János Általános Iskola Érd, Erzsébet u. 24-32.
A közgyűlés időpontja: 2015.05.26. 18 óra
Napirend:.
1. Levezető elnök, lebonyolítást segítők megválasztása
Előterjesztő: az egyesület elnöke
2. Az elnökség szakmai, pénzügyi beszámolója a 2014-es évről, annak elfogadása
Előterjesztő: az egyesület elnöke
3. Az OBH jelentés ismertetése, elfogadása
Előterjesztő: az egyesület elnöke
4. Szakosztályok beszámolói (5perc/szakosztály)
Előterjesztő: szakosztályvezetők
5. A tagok által beterjesztett javaslatok
Figyelemfelhívás
A közgyűlés határozatképes, ha azon az egyesületi tagok 50%-a+1 fő jelen van (illetőleg szabályszerű meghatalmazással képviselve van).
Ha a közgyűlés nem lesz határozatképes, a megismételt közgyűlés ugyanazon a helyen, 2015.05.26-án 18,30 órakor kerül megtartásra.
A megismételt közgyűlés a megjelent egyesületi tagok számára tekintet nélkül határozatképes és nincs jogi akadálya annak, hogy a jelen meghívóban feltüntetett napirendi pontokban döntést hozzon.
Dátum: 2015.04.29.
…………………………………
Mentes Éva
SE Elnök
Kerner Mariann – Más vagyok…
Rám nézel, látod, hogy más vagyok,
De testemben nekem is szív dobog.
Bőrömön érzem megvető pillantásod,
Úgy fáj nekem, emberi gyarlóságod.
Embernek születtem, pont ahogy te,
Vagyok én is a szüleim mindene,
Velem is több a világ, épp, mint veled,
Fordítsad hát rám lesütött szemed.
Szavaim néked tán nem szólnak szépen,
Mégis figyelj rám, hallgass, ezt kérem!
Nem beteg vagyok, egyszerűen más,
S hidd el, nekem is hiányzik egy társ.
Éppúgy, mint ahogy esténként neked,
Belesajdul a lelkem, ha a világ kinevet.
Ezért kérlek szépen, segíts nekem élni,
Az utcát járva ne kelljen úgy félni:
A sok szomorú, sajnálkozó arctól,
Elég volt már, sok is a kudarcból.
Nézz a szemembe, lásd más vagyok,
De szemem, mint a tiéd úgy ragyog.
Megszülettem, mert dolgom van itt,
S eléneklem szíved ki nem mondott dalait,
Ha egyszer meghallod a hangom a szélben,
Közel kerülök lelkedhez, tudom, és érzem.
Mert nekem minden kincsem ott lapul,
Ezt hoztam én a másságommal vigaszul.
Hogy azt adjam néked, mi tőlem lehet tiéd,
Fogadd el őszinte szívem szeretetét.
Mintegy félezer tornaterem hiányzik ahhoz, hogy gördülékenyen lehessen az iskolákban mindennap testnevelésórát tartani. A bomba jövő szeptemberben robbanhat, mert akkor már minden diáknak – az elsőtől a tizenkettedik osztályig – hetente öt órája lesz. Istvánfi Csaba, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének elnöke egyetért a programmal, de ha nincs infrastruktúra – mondta az origo.hu-nak – „bukhat a mindennapos testnevelés”. Honlapunk szerkesztője szerint a programnak több buktatója is van.
Fotó: Komka Péter (MTI)
Figyelemre méltó, alapos és körültekintő írás foglalkozott a mindennapossal az origo.hu-n. Onnan idézünk:
„Magyarország legnagyobb iskolájában, a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban komoly gondot jelent a mindennapos testnevelésóra beiktatása, pedig három tornatermük is van. Az iskola 37 osztályába 1052 gyerek jár, alsóban és felsőben is nagyon komoly szervezést igényel a mindennapos testnevelés – mondja Hámori Veronika iskolaigazgató.
Általában mind a három tornaterem foglalt: a diákok reggel 8 órától délután háromnegyed négyig tornáznak. Van, akinek a nyolcadik, kilencedik órában kell tornaruhát felvennie. Az iskolának a törvény szerint heti 255 tanórát kellene tartania a diákoknak, de ennek csak a felét tudja biztosítani. Naponta 51 tornatermi óra helyett csak 24 órában tudnak tornázni a diákok. A működésünk szervezhetetlen – mondja Hámori Veronika.
Elmondása szerint a mindennapos testnevelés bevezetése előtt a tornatermeik nyitottak voltak délutánonként a teremfoci és a fitnesz előtt. Most ebben az időben még órákat tartanak, ezért a diákok nem tudnak egyéb sportfoglalkozásokon részt venni. Hámori Veronika szerint még az ebédeltetés rendjét is felborította a heti öt testnevelésóra. Az alsósok étkezését tavaly még könnyen megoldották 12 és 14 óra között. Most sokan ebben az időben tesiórán vesznek részt.”
A csongrádi példa
Az origo.hu megszólaltatja prof. Istvánfi Csabát, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének elnökét: „A mindennapos testnevelés bevezetésének gondolata 1999-ben egy, a Testnevelési Főiskolán megrendezett konferencián merült fel.”
Volt azonban igen jelentős előzménye.
A három évtizede zajlott eseményeknek a Népsport újságírójaként a krónikása voltam.
A tanulságokat a Magyar Narancs 2007. évi 24. számában, a Lógnak a szerek című írásomban összegeztem:
„A nyolcvanas évek közepén Mészáros Pál, a csongrádi Petőfi Sándor Általános Iskola – nem testnevelésszakos – igazgatója bejelentette, hogy megoldja a diákok mindennapi testedzését. Nem az óraszámot emelte fel, meg sem tehette volna, anélkül is kemény küzdelemre kényszerült a bürokráciával. Mészáros figyelmen kívül hagyta azokat, akik a helyi egyesületben sportolnak, meg azokat is, akiket a szülők tanfolyamokra, akár keleti küzdősportra, akár néptáncra járatnak. A többiekről kellett gondoskodni. A hajnalban bejáróknak hétkor kinyitotta a tornatermet, ahol tanári felügyelettel mozogtak, a napközis foglalkozásokba beiktatott egy óra sportot, működtek iskolai szakosztályok és az úgynevezett tömegsport-foglalkozások is. Mindenki választhatott, de valamit választania kellett.
És ami a lényeg: minden gyerek elfoglaltságáról tudtak, személyesen, külön figyeltek rájuk.
Az iskolai testedzés eme – sajnos párját ritkító – sikertörténetének az üzenete az, hogy teret kellene nyitni egy új szervezeti formának, a sporttársulásnak. A település, városrész vagy kerület minden iskolája, sportegyesülete és az önkormányzata társulna, és közösen kínálna több lehetőséget. Négy iskolának és két sportklubnak együtt több létesítménye és több szakembere van, mint ugyanazoknak külön-külön. Ez a hármas játszva meg tudná oldani a diákok mindennapi testedzését, ha a testnevelés tantárgy részeként kötelező lenne valamilyen pluszfoglalkozást választani. Kemény egyesületi edzést, kötetlen játékdélutánt az ilyet kínáló iskolában, vagyis nem okvetlenül a gyerekek sajátjában; a versengéstől ódzkodó nebulók meg kirándulásokon juthatnak levegőre, mozgáshoz.”
A Csongrádról elindult kezdeményezés országos, társadalmi mozgalommá nőtt, a minisztériumban külön csoportot hoztak létre a kezelésére.
Akadály az iskolai létforma is
A mindennapos testnevelés bevezetése „voluntarista nonszensz” – mondta az origo.hu-nak Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. Az iskolák persze mindent megtesznek azért, hogy a törvényben meghatározott heti öt testnevelésórát beírhassák a naplóba, tette hozzá. Tud olyan esetről, hogy tornaterem nem lévén, az iskola aulájában szereltek fel bordásfalat.
„A minisztérium az embert egységben kívánja kezelni – mondta Rétvári Bence, az emberierőforrás-tárca parlamenti államtitkára, aki hungarikumnak nevezte a mindennapos testnevelés felmenő rendszerű bevezetését. – Amilyen fontos az oktatás, a kultúra, az egészségügy, ugyanolyan fontos a sport is, amely komoly jellemformáló tevékenység.”
Bár a törekvés jogos és helyes, a politikus gyakran megelégszik azzal, hogy szép szavakkal, netán frázisokkal fejezze ki az érzelmi azonosulását.
De a fiatalok testedzésének gondját a napi gyakorlatban kell megoldani!
Amilyen nemes és szép gondolat a mindennapos iskolai testnevelésóra, annyi buktatója is van.
Az egyik akadály maga az iskolai élet. Tanulócsoportokban (osztályokban) létezik, és kénytelen azokban is gondolkodni, holott a sportok sokféleségét egyének és kisebb csoportok tudják a legjobban birtokba venni. Ráadásul a testnevelésóra nem alkalmas arra, hogy a gyereket sportoltassa, hiszen a hely- és időkorlátok miatt a diák mindössze négy-öt perc olyan terhelést kap, amelynek szignifikáns élettani hatása van, miközben például az EU ajánlása szerint abból a fejlődő szervezetnek napi hatvan perc lenne szükséges.
És akkor még sorolhatjuk…
A tornatermeknél is nagyobb a hiány testnevelő-tanárban.
A legfontosabb és legfogékonyabb fejlődési szakaszban, az alsó tagozatban nem szaktanárok tanítanak.
Az iskolák ma – kényszerből – beengednek sportágakat a tanórát helyettesítő sportköri foglalkozásokra, de törvényt sértenek, ha az edzőnek nincs pedagógus képzettsége.
A sportegyesület tehetné a legtöbbet
Megoldás csak az lehet, ha a politika feladja a – már láthatóan zsákutcába ért – mindennapos iskolai testnevelésórát. A helyébe pedig életszerű, rugalmas, a sporttársadalom hatalmas szellemi tartalékára építő „mindennapi testedzést” állítja.
Jól szervezett, szabályokkal körülhatárolt társadalmi tevékenységgé alakítja át.
Meghatározó szerephez juttatva a sportegyesületeket, mint az iskolákban folyó testneveléssel egyenrangú „másik felet”. Megfelelő állami támogatással és korszerű, magas követelményekkel.
A csongrádi iskolaigazgató, Mészáros Pál, aki a sikeres küzdelméért végül Állami Ifjúsági Díj-elismerést kapott, mindig azt mondta: „A testedzést én mindennapinak nevezem, mert olyannak kell lennie, mint a mindennapi kenyerünk”.
Ülést tartott a SOSZ elnöksége: megvitatta a szövetség jelenlegi helyzetét, és konzultált a jövő évi feladatokról. A magyar sport első civil szervezete az idén ünnepli a negyedszázados jubileumát, sor kerül megemlékezésre. A jövő év elején is megszervezik a hagyományos adó- és pénzügyi tájékoztatást. Tervezik, hogy az elnökség negyedévente vidéken tart kihelyezett ülést. Nagy vonalakban áttekintették a sportegyesületek helyzetét, kiemelve azokat a pontokat, amelyekkel a SOSZ-nak fontos és érdemes rövid távon is foglalkoznia.
A Mesterházy Attila elnök vezette ülésen először Török Ottó általános alelnök adott tájékoztatást. Elmondta, hogy a 131 tagszervezet közül 122 befizette a tagdíját, ami a bizalom jele. Az anyagi helyzet stabil, vagyis a SOSZ-nak semmiféle tartozása nincs, és rendelkezik a minimális működési feltételekkel. Valóban minimálisról van szó, hiszen a nyáron – anyagi kényszerhelyzetben – kénytelenek voltak felbontani a SOSZ-iroda két alkalmazottjának, Stevik Péter igazgatónak és Kristóffy Szilviának a szerződését.
Az ülésen Mesterházy Attila ajándék kíséretében köszönte meg Stevik Péter kitűnő munkáját.
Tervezik félállású ügyintéző alkalmazását a napi apróbb feladatok ellátására.
A huszonöt éves jubileumról való megemlékezés módját a következő, december első napjaiban rendezendő elnökségi ülésen jelölik meg. Valószínűleg januárban kerül sor a szokott módon, az UTE gondozásában, a hagyományosan fontos és sikeres pénzügyi tanácsadó konferenciára.
Miután az állam több fővárosi nagyegyesületet „kistafírozott”, az elnökség a budapesti kicsikre és a vidékre összpontosítja a figyelmét. Ennek jegyében terveznek negyedévente vidékre kihelyezett üléseket.
A grémium egyesületi elnök tagjai elemezték a jelenlegi helyzetet. Kiemelték, hogy a TAO- és a kiemelt sportági támogatás nagy segítség a magyar sportnak, de az egyesületek általános működési feltételei inkább romlottak, miután az önkormányzatoktól érkező támogatás jelentősen csökkent. Szükségesnek látszik a vidék nagyjából negyven kiemelt egyesületének a kormányzati megsegítése, és ennek érdekében akár parlamenti indítvány is születhet.
Szóba került az egyik legégetőbb kérdés: összeomlással fenyeget a mindennapos iskolai testnevelésóra gyakorlata a súlyos létesítmény- és szakembergondok miatt. A népegészségi szempontból nagyon fontos intézmény fennmaradását a sportegyesületek segítsége nélkül nem lehet elérni. Már most is működésben van az a mentőöv, hogy bizonyos óraszámot – sportköri foglalkozás keretében – egyesületi szakosztályok fednek le, és még az is előfordul, hogy cserében az iskola lemond a létesítményének bérleti díjáról. Szükséges lenne a kérdés átfogó rendezése, benne a sportegyesületek tevékenységének anyagi kompenzálásával.
Az Egyesület 1995-ben alakult azzal a céllal, hogy lehetőséget biztosítson az addig iskolai keretek között sportoló, majd az iskolai védőhálóból kikerülő értelmi sérült fiataloknak szabadidős és versenyszerű sportolására. Ez utóbbi eredményeként Sydneyben a Paralimpián 3 saját nevelésű sportolónk végzett érmes helyen elnyerve ezzel a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. A 2000-res Paralimpia volt az első, és egyben az utolsó megmérettetési lehetőség az értelmi fogyatékosok számára paralimpiai sportágban, melynek következtében az élsportolók teljesen „kihaltak” az Egyesületből.
2000 óta arra törekszünk, hogy sérült fiataljaink mellé ép sportolókat is leigazoljunk az integráció jegyében. Tapasztalataink szerint az ép fiatalokra személyiségfejlesztő hatással van, hogy látják fogyatékos társaik erő feletti küzdelmét a kitűzött cél elérése érdekében.
Korábban csak egészséges testvérek, hozzátartozók kapcsolódtak be a munkánkba, de 2012-ben megalakult Egyesületünk Rögbi Szakosztálya, majd 2013-ban a Tollaslabda és legutóbb a Labdarúgás Szakosztály is, melyek ép sportolókat tömörítnek zászlaik alá.
