A SOSZ anyagi helyzete stabil sosz.hu
2014. november 13. csütörtök, 09:58 – Szekeres István
Ülést tartott a SOSZ elnöksége: megvitatta a szövetség jelenlegi helyzetét, és konzultált a jövő évi feladatokról. A magyar sport első civil szervezete az idén ünnepli a negyedszázados jubileumát, sor kerül megemlékezésre. A jövő év elején is megszervezik a hagyományos adó- és pénzügyi tájékoztatást. Tervezik, hogy az elnökség negyedévente vidéken tart kihelyezett ülést. Nagy vonalakban áttekintették a sportegyesületek helyzetét, kiemelve azokat a pontokat, amelyekkel a SOSZ-nak fontos és érdemes rövid távon is foglalkoznia.
A Mesterházy Attila elnök vezette ülésen először Török Ottó általános alelnök adott tájékoztatást. Elmondta, hogy a 131 tagszervezet közül 122 befizette a tagdíját, ami a bizalom jele. Az anyagi helyzet stabil, vagyis a SOSZ-nak semmiféle tartozása nincs, és rendelkezik a minimális működési feltételekkel. Valóban minimálisról van szó, hiszen a nyáron – anyagi kényszerhelyzetben – kénytelenek voltak felbontani a SOSZ-iroda két alkalmazottjának, Stevik Péter igazgatónak és Kristóffy Szilviának a szerződését.
Az ülésen Mesterházy Attila ajándék kíséretében köszönte meg Stevik Péter kitűnő munkáját.
Tervezik félállású ügyintéző alkalmazását a napi apróbb feladatok ellátására.
A huszonöt éves jubileumról való megemlékezés módját a következő, december első napjaiban rendezendő elnökségi ülésen jelölik meg. Valószínűleg januárban kerül sor a szokott módon, az UTE gondozásában, a hagyományosan fontos és sikeres pénzügyi tanácsadó konferenciára.
Miután az állam több fővárosi nagyegyesületet „kistafírozott”, az elnökség a budapesti kicsikre és a vidékre összpontosítja a figyelmét. Ennek jegyében terveznek negyedévente vidékre kihelyezett üléseket.
A grémium egyesületi elnök tagjai elemezték a jelenlegi helyzetet. Kiemelték, hogy a TAO- és a kiemelt sportági támogatás nagy segítség a magyar sportnak, de az egyesületek általános működési feltételei inkább romlottak, miután az önkormányzatoktól érkező támogatás jelentősen csökkent. Szükségesnek látszik a vidék nagyjából negyven kiemelt egyesületének a kormányzati megsegítése, és ennek érdekében akár parlamenti indítvány is születhet.
Szóba került az egyik legégetőbb kérdés: összeomlással fenyeget a mindennapos iskolai testnevelésóra gyakorlata a súlyos létesítmény- és szakembergondok miatt. A népegészségi szempontból nagyon fontos intézmény fennmaradását a sportegyesületek segítsége nélkül nem lehet elérni. Már most is működésben van az a mentőöv, hogy bizonyos óraszámot – sportköri foglalkozás keretében – egyesületi szakosztályok fednek le, és még az is előfordul, hogy cserében az iskola lemond a létesítményének bérleti díjáról. Szükséges lenne a kérdés átfogó rendezése, benne a sportegyesületek tevékenységének anyagi kompenzálásával.
